Gyermekkori sérülések kialakulása – Újrajátszás

Gyermekkori sérülések kialakulása – Újrajátszás

A gyermekkori sérülések kialakulását, formáit és hatásait bemutató sorozatunk második részét olvashatjátok most.

A gyermekkori lelki fejlődésbeli rendellenességek hibás felnőttkori viselkedés és személyiség jegyeket indikálnak. Fontos a gyermekkori zavarokat okozó sérülések okait és következményeit nagyító alá venni, ha el szeretnénk indulni egy kiegyensúlyozott és boldog élet felé. Nézzük most az egyiket!

A múlt újrajátszása – önmagunkban és a körülményeinkben

Kiket látunk magunk körül? Látjuk a szomorúakat, a szorongókat, a menekülőket, az elveszetteket, a keresőket. Mindannyian tele ki nem mondott vágyakozással. Legnagyobb tragédiánk valójában a velünk született lehetőségeink elvesztése. Minél többet tudunk arról, mit és hogyan veszítettünk el, a spontaneitást, a világ szépségeire való rácsodálkozást, az alkotás örömét, annál inkább megtalálhatjuk a módját, hogy visszakapjuk, és képessé válhatunk arra is, hogy gyermekeinket megóvjuk ettől.

A gyermekkori megoldatlan sérülések és be nem teljesült igények felnőttkori ki- és megélésének megértéséhez abból az alap tézisből kell kiindulnunk, hogy az elsődleges ösztönző erő életünkben az érzelem.

Az érzelmek adják azt az alapvető életenergiát, hogy szükségleteinket, igényeinket megvalósítsuk, ha kell, megóvjuk magunkat, létezésünk egészséges körforgásban maradjon.

Ezeknek az érzelmeknek a kifelé és a befelé történő manifesztációjának hiánya valójában azé a sérült gyermeké, aki a felnőtt testünkbe zárva él.

Példaként nézzük meg néhány érzelmet.

A félelem késztet arra minket, hogy valamilyen veszély elől meneküljünk, valaminek hátat fordítsunk, segít a biztonságot választani. Ítélőképességet ad, megvéd. Az egészséges félelemérzet akkor kapcsol be, amikor ez a helyzet, veszély túl nagy lenne ahhoz, hogy kihívjuk magunk ellen.

A szomorúsággal gyászolunk. A sírással kiadott könnyek tisztítanak, de nem csak a veszteségeinket gyászoljuk meg a szomorúság megélésével, hanem energiáinkat is felszabadítjuk. Fontos megérteni azt, hogy a ki nem fejezett, fel nem oldott, gyakorlatilag befagyasztott energia, önmagát állandóan megpróbálja majd felszabadítani. Ha nem merünk, tudunk szomorúnak lenni, képtelenek vagyunk gyászolni, akkor a lezáratlan múltból újra és újra arcon fognak csapni a saját nyomorúságunk és sérüléseink. Hogyan? Egészséges gyász hiányában is kifejeződnek ezek az érzelmek, csak épp abnormális viselkedés formájában nyilvánulnak meg. Ezt nevezzük kiélésnek.

A kiélés vagy más szóval újrajátszás az egyik legdestruktívabb, legkárosabb mód, ahogy a sérült belső énünk szabotálja a felnőttkori életünket, boldogságunkat.

A múltból származó feloldatlan negatív érzelmi energia egyetlen lehetséges megnyilvánulási módja gyakorlatilag a kiélés.

Nézzünk egy sajnos nagyon általános és gyakori példát. A gyermek erőszakot lát otthon (akár csak verbális) szülei között. Végigkíséri gyermekkorát, rémületben van, tehetetlen és bár elsőre úgy tűnhet, ő csak tanú, ez nem így van. Passzív áldozat. Beszélni nem mer róla, ezért gyámolítást sem kap senkitől. Felnőttként ez a gyermek szintén romboló, kizsákmányoló, esetleg erőszaktól sem mentes kapcsolatokban találja magát, foglalkozása valószínűleg valamilyen segítői pályán van. A múlt megismétlési kényszere hozza el azt a jelent, amiben ugyanott találjunk magunkat, mint a sérült gyermek, és a jelenben történő gyötrelmes megoldási próbálkozásokkal próbáljuk a régi sebeket is gyógyítani. Tudattalanul is újrateremtjük magunknak azokat a körülményeket, eseményeket, amelyekben egyszer sérültünk. Amíg nincs gyógyulás. Ehhez felnőtt, racionális gondolkozásra, felismerésre, önismereti munkára van szükség.

A fenti példán kívül, milyen viselkedésmódokban nyilvánulhat még meg az ’újrajátszás’?

–  erőszakosak vagyunk másokkal

–  korábbi életkorok jellemző viselkedéseibe csúszunk vissza, például duzzogás, dühkitörés

–  olyat teszünk vagy mondunk, amiről egyébként azt állítottuk soha nem tennénk vagy mondanánk

–  idealizált szülői szabályokat követünk

 

Az előbb említett példa tehát a múlt eseményeinek, körülményeinek tudattalan behívása az életünkbe. Ez azt jelenti, hogy a környezetünkben, a külvilágban kapaszkodunk ész nélkül egy valójában romboló élethelyzetbe.

Az újrajátszás másik formája, amikor a múltban elszenvedett sérüléseinket saját magunkon vezetjük le. Magunkat büntetjük ugyanúgy, mint ahogy gyermekkorunkban büntetésnek éltünk meg egy-egy eseményt, viselkedést, helyzetet. Itt tehát nem kifelé, hanem befelé indítjuk el azt a pusztító folyamatot, amitől rövid ideig, becsapva magunkat úgy érezzük, hogy enyhül a gyermekkori sérülés által okozott érzelmi blokkok szorítása.

Szeretném, ha tudnátok, hogy a feloldatlan múltbéli érzelmek előbb vagy utóbb szinte kivétel nélkül önmagunk ellen fordulnak. Gondoljunk csak bele, ha gyermekkorban például nem sírhattunk, ha szomorúak voltunk, nem lehettünk mérgesek, dühösek, vagy éppen önállóak. Hogyan jelennek meg ezek most az életünkben? Depresszió, kedvetlenség, egy helyben való toporgás, elakadások, folyamatos elégedetlenség, sikertelenség, állandó problémák, nem beszélve a komoly egészségügyi problémákról, betegségekről.  Ez a felsorolás nagyon hosszú lehetne, ezért javaslom a szüleinktől kapott gátló parancsok felismerésére és beazonosítására készített tesztünket, mely segít abban, hogy megtaláljátok, honnan is erednek a felnőttkori elakadásaitok valódi okai.

Az első részből újra magam idézve:

„Ha egy gyermek fejlődése elakad, elnyomja ez érzéseit, különösen a haragot, a sértettséget és a szeretethiányt, akkor ezek a hibás programok, blokkok felnőttkorban bármikor aktiválódhatnak, az is lehet, hogy a mindennapokban jellemző negatív személyiségtulajdonságokban nyilvánulnak meg.”

Nem szabad ámítani magunkat azzal, hogy a jelenünkben megjelenő problémáink a jelenünkben is gyökereznek. Tudat alatt hibás programokat működtetünk, melyek a gyermeki énünk sérülései valójában. Sérült gyermeki énünk szabotálja a boldogságunkat!

Még ma kezdj hozzá az önmunkához, segítségedre lehetnek önismereti tesztjeink, írásaink, ha pedig személyesen kérnél segítséget, gyere el egy személyes konzultációra! Mert sosem vagy egyedül! 🙂

[ulp id='9hyAtCT2guLECPWK']

Gyermekkori sérülések kialakulása – Nárcizmus

Gyermekkori sérülések kialakulása – Nárcizmus

Válasz a gyermekkori feltétel nélküli szeretet hiányára

Ebben a sorozatunkban sorra vesszük, hogy a gyermekkori lelki fejlődésbeli rendellenességek milyen hibás felnőttkori viselkedés és személyiség jegyeket indikálnak. Be kell látni: sérült szülő sérült gyermeket nevel.

Ha egy gyermek fejlődése elakad, elnyomja az érzéseit, különösen a haragot, a sértettséget és a szeretethiányt, akkor ezek a hibás programok, blokkok felnőttkorban bármikor aktiválódhatnak, az is lehet, hogy a mindennapokban jellemző negatív személyiségtulajdonságokban nyilvánulnak meg. Tehát mondhatjuk, hogy a gyermekkorban megsérült, sebzett belső én zavarja össze és nehezíti meg az életet, a felnőtt viselkedésedet.

De hogyan is szabotálhatja boldogságunkat a sérült gyermeki énünk? A gyermekkori zavarok kialakulása sorozatunkban erre adjuk meg a választ és sorra vesszük azokat a lehetőségeket, módokat, melyek megmutatják a sérülések okát és következményét.

A nárcizmus

Abban biztosan mindannyian egyetértünk, hogy minden kisgyermeknek szüksége van a feltétel nélküli szeretetre. A biztonság, a támogatás, az elfogadás az egészséges testi-szellemi-lelki fejlődés alapjai. A szülő feladata éreztetni a gyermekkel, hogy minden része szeretetre méltó, fontos. Gyermekkorban szükségünk van arra, hogy érezzük és tudjuk, hogy bármilyen körülmények között, bármikor számíthatunk, támaszkodhatunk szüleinkre, szeretetük határtalan és nem függ semmitől, hogy fontosak vagyunk és komolyan vesznek minket.

Most biztosan olyat fogok mondani, amin meglepődtök.

Ezek az egészséges nárcisztikus igényeink. Ha a fent felsoroltak közül valami nincs jelen, legyen az biztonság, szeretet, elfogadás, akkor a nárcisztikus igényeitől megfosztott gyermek állandó szeretet és figyelem iránti vággyal fertőzi meg a felnőtt ént.

Nagyon nyilvánvaló, hogy gyermekkori sérülésünk teszi tönkre felnőtt kapcsolatainkat, hiszen az érzelmekre és odafigyelésre irányuló kielégíthetetlen vágy miatt bármennyi szeretetet érkezik, sosem lesz elég. Valójában ezek egy gyermek igényei, amik függőségi igények, hiszen kisgyermekkorban a szüleinkre kivétel nélkül szinte mindig szüksénk van. A függőségi igények jellemzője, hogy beteljesedése mástól függ, ez esetben a szülőktől, gondozóktól, közeli családtagoktól. Valójában tehát, amikor arról beszélünk, hogy valaki felnőttként kielégíthetetlen vággyal keresi a megbecsülést, szeretetet, elfogadást, akkor nem is a felnőtt énünk működik, hanem a bennünk élő sérült gyermeki részünk keresi az orvosságot. Azt, amit gyermekkorban nem kapott meg. Ezt csak úgy lehet helyrehozni, ha a sérült gyermeki énünket, a gyermekkorban minket ért traumákat, negatív hatásokat meggyógyítjuk.

Hogyan is jelenik ez meg felnőtt életünkben? Milyen formában nyilvánulhatnak meg egy nárcisztikusan károsodott gyermek igényei?

–   szexre és szerelemre irányuló erős szenvedélyeknek hódolnak, hogy a szeretet hiányától kialakult űrt kitöltsék, mely akár függőség formájában is jelentkezik,

–   a pénz és az anyagi javak hajszolásával a materiális világ sikerei adják meg számukra az értékesség érzését,

–   mindig olyan tökéletes társat, szeretőt keresnek, aki minden igényüket kielégíti,

–   szinte kivétel nélkül minden kapcsolatban csalódnak,

–   lételemük a teljesítés, hiszen szükségük van a folyamatos elismerésre, csodálatra,

–   saját gyermekeiket is arra használják, hogy nárcisztikus igényeiket kielégítsék, tehát gyermekeiktől próbálják megkapni azt a szeretetet és tiszteletet, amit ők maguk nem kaptak meg gyermekkorukban,

–   a csodálatukhoz mindig szükségük van nézőközönségre, akik mondják is neki, hogy csodálatos és mennyire nagyszerű.

Most biztosan néhányan sélt önmagatokra ismertetek, vagy meglátjátok társaitokban a sérülést. Esetleg érzékeled gyermeked problémáját, és vissza tudsz tekinteni arra az időszakra, amikor ő sérülhetett.

Semmi baj!

Ez az első lépcső, hiszen a probléma felismerése után már csak egy elhatározásra van szükség, egy elköteleződésre az önmunka és a fejlődés felé, nem csak azért, hogy könnyedebb és boldogabb életet élj, hanem azért is, hogy szülőként, társként, barátként magasabb minőségben működj.

Mi már tudjuk a megoldást is, amivel gyermeked és magad sérüléseit orvosolni tudod, nagyon vártuk, hogy megoszthassuk veled is! Hiszen még egy ilyen masszívnak tartott nárcisztikus állapotból is ki lehet kerülni.

Ha szeretnéd saját gyermekkorodat vagy gyermekedet meggyógyítani, jelentkezz bátran Újrahangolás® tréningünkre vagy egyéni konzultációra, ahol az Újrahangolás® módszerével eszközt és megoldást adunk neked. Az Újrahangolás®-ról ebben a cikkünkben szedtük össze az 5 legfontosabb tudnivalót, kattints ide.

Az Újrahangolás® egy forradalmian új elengedési technika. A pszichológia, a spiritualitás és coaching összeolvadásából megszületett egyedi eszköz és módszertan, amellyel könnyen és gyorsan tudod megoldani az elakadásaidat és felépíteni az új énedet, önmagad. Nagyon hatékonyan használható gyermekeknél is.

Következő cikkünkben gyermeki énünk egy másik sérülését és jelen életünkben történő megnyilvánulását vesszük nagyító alá. Ez pedig a ko-dependencia, a másoktól való függés.

[ulp id='9hyAtCT2guLECPWK']