Barion Pixel
A siker útjában álló irigység

A siker útjában álló irigység

Személyiségfejlesztés

Szakmai életünk során sokfajta érzéssel találjuk szemben magunkat. Többek között ilyen az öröm, a bánat, a stressz, a lelkesedés, a motiváltság vagy éppen a motiválatlanság.

A számtalan jó és rossz között azonban a siker útjában mégis legtöbbször az irigység áll.

Hogyan működik ez a negatív érzés?

Sok helyen rögtön a megoldásra olvashatunk tippeket, de az érzés sikeres elengedéséhez mindenképp azzal kell kezdenünk, hogy megvizsgáljuk: valójában honnan ered és milyen negatív gondolat táplálja. Mert hát az irigység esetében sem egyszerűen arról van szó, hogy kollégáink eredményeit látva irigyek vagyunk.

A legfőbb ok, hogy mások jó teljesítményének hatására a bennünk lakozó bizonytalanságérzet felszínre kerül.

Tehát egyfajta negatív érzés már eredetileg is van bennünk, melyet egy adott személy sikere csak megvilágít számunkra. Ekkor mondjuk azt, hogy irigyek vagyunk, de ez valójában csak a saját alkalmatlanságérzetünk.

Eredményeképpen folyamatos igénnyel leszünk az elismerésekre, amit viszont sosem kapunk meg, hiszen a túlzott vágyakozás pont hogy inkább távol tartja azt tőlünk.

Hogy megértsd, mit okoz a túlzott vágyakozás az életedben, kattintsd ide!

És hogy mi történik ezután? Elégedetlenebbek, boldogtalanabbak leszünk, és ráadásul még munkahelyi kapcsolataink is megromlanak. Ekkor lopakodnak olyan gondolatok a fejünkbe, minthogy “nekem itt nincs helyem”, “nem vagyok elég jó erre a pozícióra”, “mindenki ellenem van”.

A megoldás az önvizsgálatban rejlik

Közhelyesen hangozhat, de meg kell értenünk, hogy ez az egyetlen kiút. Irigység közben ugyanis folyamatosan mások cselekedeteivel vagyunk elfoglalva, és hajlamosak vagyunk magunkat hozzájuk hasonlítgatni.

Ha viszont magunkra koncentrálunk és mélyebbre ásunk a gondolatainkban, akkor rájövünk, mi áll a dolog hátterében. Az önmagunkban való kételkedés, az önbizalomhiány, az alkalmatlanságérzet, esetleg az elismerés iránti vágyakozás?

Amint ezeket a gondolatokat és érzéseket megismerjük, rögtön látni fogjuk, hogy milyen romboló módon hatnak életünkre. Ez fog erőt adni ahhoz, hogy végleg megszabaduljunk tőlük. Ha pedig szélnek eresztettük mindet, hirtelen észrevesszük, hogy az irigység se sárgítja be tovább mindennapjainkat.

Szánj egy kis időt erre Te is és tapasztald meg, milyen végre szeretni azt, amit csinálsz. Milyen érzés energikusan és örömmel bemenni reggel a munkahelyedre!

[ulp id='9hyAtCT2guLECPWK']

Elménk gyógyító és pusztító ereje

Elménk gyógyító és pusztító ereje

Személyiségfejlesztés

Egyre több mindenkit foglalkoztat a betegségek és elménk közötti kapcsolat, ennek ellenére mégis kevesen élnek ennek tudatában. Talán azért, mert túl nagy odafigyelést és kitartást igényel? Vagy talán azért, mert legmélyen mégsem hiszik, hogy ez az alapja egészségüknek?

Mivel nemcsak az őszi időjárás, hanem a mostani helyzet is nagyban megkívánja, hogy figyelmet fordítsunk egészségünkre, ezért szükségesnek éreztük, hogy ezúttal a gondolatok és a betegségek összefüggéséről írjunk.

A magas rezgésszámmal bíró gondolatok

Először is jó, ha tudjuk, hogy fizikai testünk körül található egy úgynevezett energiatest is, melynek alakja fizikai testünkkel megegyező, és melynek irányításáért gondolataink és szándékaink a felelősek. A gondolatok, amik lehetnek veszélyesek vagy jótékonyak, hiszen mivoltukból adódóan minél több energiával látjuk el őket, annál nagyobb erejük lesz, hogy fizikai testünkön is megmutatkozzanak.

Pozitív gondolatok és érzetek után szervezetünk szerotonint, dopamint vagy oxitocint termel, melynek hatására még boldogabbnak és egészségesebbnek érezhetjük magunkat. Negatív gondolatok esetében viszont kortizol szabadul fel testünkben, melynek túltermelődése különböző betegségekhez is vezethet.

Azt pedig, hogy mekkora ereje van elménknek, számos kutatás is igazolja!

A placebo-hatás vizsgálatai pont ilyenek, ugyanis a test öngyógyító mechanizmusára építenek. Egy tanulmányban például a nők menstruációs ciklusának 2 héttel előrébb hozása volt a cél. Bár a kísérlet résztvevői úgy tudták, hogy hormont kapnak, az injekció valójában csak sóoldatot tartalmazott, és mégis a nők 70 %-ánál többen is korábban tapasztalták meg a prementsruációs tüneteket.

Betegséghez vezető hiedelmek

A betegségek mögött létezik még egy mozgatóerő, ami nem más, minthogy mennyire vagyunk hajlamosak elfogadni a negatív hiedelmeket. Vannak, akik a negatív gondolatokkal szemben megrendíthetetlenek, tehát képtelenek elfogadni akár széles körben elfogadott borúlátó, pesszimista felvetéseket, amilyen az őszi depresszió is, vagy az, hogy ebben az évszakban többen betegednek meg.

Ezzel szemben vannak olyanok, akik minden ehhez hasonlót befogadnak, és ez sajnos meg is látszik az egészségi állapotukon is, hisz ugyebár a test engedelmeskedik az elme hiedelmének.

Annak érdekében, hogy Te is megtudd, mennyire vagy hajlamos megbetegedni, hoztunk pár kérdést David R. Hawkins Elengedés című könyvéből, melyek segítenek megismerni a betegséghez vezető hiedelmeket.

Amennyiben a következők bármelyikére is igennel válaszolsz, javasoljuk, hogy kezdd el még ma átformálni a hozzá fűződő gondolatot, érzetet!

● Szoktál aggódni az egészséged miatt, esetleg félelemmel gondolni arra, mi történhet Veled?
● Titkon elfog-e a félelem, amint valami új betegség híréről értesülsz?
● Érdeklődéssel hallgatod-e, amikor hírességek betegségeiről beszélnek a médiában?
● Hiszel-e abban, hogy egyes betegségek a családodban elkerülhetetlenek?
● Sokat érzed, hogy haragos vagy?
● Olyan személynek érzed magad, aki tele van bűntudattal?
● Hajlamos vagy az ítélkezésre?
● Van benned sértődöttség vagy neheztelés?
● Csapdába esettnek, reménytelennek érzed magad?
● Szoktad-e mondogatni, hogy “bármilyen betegség is van a levegőben, azt én biztosan elkapom”?
● Több biztosítást is kötöttél, de még mindig azon gondolkodsz, hogy talán nem elég?

Összegzésképpen tehát akár jó, akár rossz gondolatok határozzák meg napjaidat, azok hosszútávon hatással lesznek az egészségedre is.

Éppen ezért érdemes ezentúl figyelned rájuk, hiszen ezekben az időkben különösen fontos, hogy elméddel ne hátráltasd, hanem inkább segítsd tested egészséges működését!

[ulp id='9hyAtCT2guLECPWK']

Miért nehezíti meg a dolgodat a túlzott vágyakozás?

Miért nehezíti meg a dolgodat a túlzott vágyakozás?

Személyiségfejlesztés

Való igaz, hogy gondolatainkkal képesek vagyunk bevonzani bizonyos szituációkat, de a
sokak szájából elhangzó mondat, miszerint ,,…ha erősen vágyom rá, akkor megkapom, amit
akarok” – sajnos nem feltétlenül működik.

A túlzott vágyakozás (sóvárgás) valójában akadályozza, hogy bármilyen áhított dolgot elérjünk.

Mi áll a vágyakozás hátterében?

Amikor vágyakozva gondolunk valamire, vagy éppen mesélünk róla másoknak, akkor igazából azt erősítjük magunkban és azt is közöljük a többiekkel, hogy nekünk az a valami nincs, tehát egyelőre nem a miénk. Ezzel nemhogy közelebb kerülünk az eléréséhez, de még pszichés távolságot is teremtünk, ami voltaképpen a legfőbb akadály is lesz egyben.

És hogy miért is lesz olyan fáradságos az út, amit egyes dolgokért megteszünk? Bizony a távolság miatt, amit a vágyakozásunk által mi magunk generálunk saját magunknak.

Ime a megoldás, hogy megkönnyítsd a dolgodat

Mindenekelőtt érdemes tudnod, hogy létezik egy alacsonyabb, valamint egy magasabb tudatszint is.

Alacsonyabb tudatszinten a világot elutasítónak, borúsnak, kellemetlen helynek látjuk, ahol a vágyott dolgokat csak kemény munkával, óriási erőfeszítések és önfeláldozás árán érhetjük el. Ezzel szemben a magasabb tudati szinten viszont mindent másképp érzékelünk. Úgy érezzük, hogy a világegyetem egy csodás hely, ahol szuper dolgok várnak ránk és bármit elérhetünk.

Hogy a magasabb tudatszintre kerülj, meg kell tanulnod elengedni a vágyat. Ha ugyanis lemondasz róla, helyébe egyszerűen a célod szeretetteljes elképzelése lép majd. Ennek eredményeképpen szinte olyan érzésed lesz, mintha a vágyott dolog már a Tiéd lenne, a lehetetlen pedig azonnal lehetségessé válik.

Látszólag ellentmondó lehet, de a folyamat a következőképpen a leghatékonyabb: azonosítjuk a célokat, majd elengedjük az akarásukat.

Hogy egy példát is említsünk a vágy elengedésének felszabadító érzésére és annak kedvező hatására, nézzük a párkeresést, mint egy igen meghatározó időszakot az életünkben.

Talán ismerős lehet az az élethelyzet – akár te magad tapasztaltad meg, akár csak ismerősöd -, amikor valaki minden erejével megfeszülten egy társ megtalálására koncentrál, de persze sehogy nem jár sikerrel vagy éppen nem a megfelelő személyt találja meg. Amikor azonban lemond a túlzott vágyakozásról és úgy gondolja, hogy az is rendben van, ha nem most találja meg leendőbeli párját, és az is, ha igen, akkor pedig hirtelen találkozik az igazival.

Milyen érdekes, nem igaz? Kezdj hát el foglalkozni Te is a benned lévő erős vágyakozással, szabadulj meg tőle, és érd el a céljaidat minden eddiginél könnyebben!

Ha úgy érzed egy kis támogatásra lenne szükséged ezen az úton, keress fel minket bátran!

Mentsd meg magadat a saját haragodtól

Mentsd meg magadat a saját haragodtól

Személyiségfejlesztés

Ezen blogcikkünk a haragunk saját magunkat felemésztő erejéről fog szólni. Hiba ugyanis azt gondolni, hogy sérelmeink után a folyamatos nehezteléssel majd elégtételt nyerünk.

Egy személy iránt érzett tartós harag és neheztelés pont, hogy inkább ellenkezőleg fejti ki hatását!

Mit okoz bennünk az állandó harag?

“A harag azt öli meg, aki haragszik, nem pedig az úgynevezett „ellenséget”.” – írja David R. Hawkins, a nemzetközileg elismert pszichiáter, író, spirituális tanító és tudatkutató.

Mert bizony legtöbbször tényleg csak magunknak ártunk vele. Átmenetileg ugyan jó érzéssel tölt el bennünket a gondolat, hogy az igazság nálunk van, és a másik fél a hibás mindenért, viszont számos kutatás bebizonyította, hogy mindez hosszú távon károsan hat test- lélek- szellem rendszerünkre, ebből következően pedig az egészségünkre.

Nézzük csak, miben nyilvánul meg mindez? Többek közt:

  • migrénes fejfájás;
  • ízületi gyulladás;
  • magas vérnyomás;
  • gyengülő immunrendszer;
  • nyugtalan éjszakák;
  • depresszió;
  • valamint rövidebb élet formájában.

Milyen céllal kezdünk el neheztelni másokra?

A fenti felsorolásból jól látszik, hogy nem éri meg ilyen árat fizetni csak azért, hogy például az adott személyt egy társaságban szúrós tekintettel ostorozhassunk, vagy a lelkünket nyugtatva folyamatos haraggal beszélhessünk róla másoknak.

Ha jobban megvizsgáljuk az ilyenfajta cselekedeteinket, rájövünk: az összeset csak saját büszkeségünk, hiúságunk fűti. Mit jelent ez pontosan?

Gondoljunk például egy olyan helyzetre, amikor kiderül, hogy egy jó barátunk komoly dologban hazudott nekünk. Elkezdünk mély haraggal lenni iránta, és emellett másokkal is megosztjuk, hogy mit tett velünk. Van, hogy már azt sem érezzük szükségesnek, hogy bocsánatot kérjen, hiszen akkor elveszítenénk a hibáztatásából fakadó örömünket. Azt az örömöt, ami valójában hosszú távon szintén csak felemészt minket.

Hogyan inthetsz búcsút a haragoskodásnak?

A legegyszerűbb módja a harag elűzésének csupán annyi, hogy hajlandó vagy az érzést elengedni. Az, hogy bátorságot veszel és elfogadod a helyzetet, már önmagában segít búcsút inteni a benned forrongó indulatoknak. De van egy még hatékonyabb módszer!

Amikor úgy érzed, hogy egy haragra okot adó szituációba keveredtél, ne csak a megérzéseid szerint cselekedj! Az intuíciód alapján keletkező válaszreakciót a logikával és ésszerűséggel is mindenképpen ellenőrizd! Ezzel zárhatod ki a félreértésből, illetve tévedésből fakadó haragot, és így leszel képes érzéseidet is a megfelelő módon kezelni.

Amennyiben szabadjára engeded a mások iránti neheztelésedet, észre fogod venni, hogy figyelmed felszabadul, és végre nem a negatív érzésekre koncentrálsz, hanem befogadod a jót, észreveszed az élet szépségeit, a körülötted lévő megannyi lehetőséget.

Ugyanis ha haraggal vagy tele, kisebb helye van a más érzéseknek, mint például az örömnek. Nem jobb lenne teljes boldogságban élni? Hát ehhez akkor a haragot ki kell tenni. El kell engedni.

A haragot nem csak egészségünk érdekében kell elengednünk

Mivel gondolataink szellemi-lelki szinten is összeköttetésben állnak, ezért nem csoda, hogy belső negatív hozzáállásunk védekező, ellenálló viselkedést vált ki a másikból. Abban a pillanatban, hogy megszabadulunk ezektől az érzésektől, nem csak egészségünknek teszünk jót, hanem emberi kapcsolatainknak is. A haragos embert nem nagyon szeretik. A harag kiül. A kedves, jó rezgésű, sugárzó, boldog embert szeretik.

Csak vegyünk egy párkapcsolati ismerkedési helyzetet! Ugye-ugye, hogy te is a boldog másikat keresnéd?

Ha elengedjük az egóból fakadó követeléseinket, hirtelen a másik személy viselkedésében is pozitív változást tapasztalhatunk, ami pedig megnyilvánulhat akár egy őszinte bocsánatkérés vagy kiengesztelés formájában is.

Hidd el, a megbocsátás szó meggyógyítja a testedet és a lelkedet! Ha nem is mondod ki neki szemtől szembe, mondd ki neki magadban, és képzeld el, hogy meg is teszed vele: megbocsájtok.

Energiák kötelékei szakadnak ilyenkor fel.

Jó megbocsájtásokat!

[ulp id='9hyAtCT2guLECPWK']

Gyermekkori sérülések kialakulása – Újrajátszás

Gyermekkori sérülések kialakulása – Újrajátszás

Személyiségfejlesztés

A gyermekkori sérülések kialakulását, formáit és hatásait bemutató sorozatunk második részét olvashatjátok most.

A gyermekkori lelki fejlődésbeli rendellenességek hibás felnőttkori viselkedés és személyiség jegyeket indikálnak. Fontos a gyermekkori zavarokat okozó sérülések okait és következményeit nagyító alá venni, ha el szeretnénk indulni egy kiegyensúlyozott és boldog élet felé. Nézzük most az egyiket!

A múlt újrajátszása – önmagunkban és a körülményeinkben

Kiket látunk magunk körül? Látjuk a szomorúakat, a szorongókat, a menekülőket, az elveszetteket, a keresőket. Mindannyian tele ki nem mondott vágyakozással. Legnagyobb tragédiánk valójában a velünk született lehetőségeink elvesztése. Minél többet tudunk arról, mit és hogyan veszítettünk el, a spontaneitást, a világ szépségeire való rácsodálkozást, az alkotás örömét, annál inkább megtalálhatjuk a módját, hogy visszakapjuk, és képessé válhatunk arra is, hogy gyermekeinket megóvjuk ettől.

A gyermekkori megoldatlan sérülések és be nem teljesült igények felnőttkori ki- és megélésének megértéséhez abból az alap tézisből kell kiindulnunk, hogy az elsődleges ösztönző erő életünkben az érzelem.

Az érzelmek adják azt az alapvető életenergiát, hogy szükségleteinket, igényeinket megvalósítsuk, ha kell, megóvjuk magunkat, létezésünk egészséges körforgásban maradjon.

Ezeknek az érzelmeknek a kifelé és a befelé történő manifesztációjának hiánya valójában azé a sérült gyermeké, aki a felnőtt testünkbe zárva él.

Példaként nézzük meg néhány érzelmet.

A félelem késztet arra minket, hogy valamilyen veszély elől meneküljünk, valaminek hátat fordítsunk, segít a biztonságot választani. Ítélőképességet ad, megvéd. Az egészséges félelemérzet akkor kapcsol be, amikor ez a helyzet, veszély túl nagy lenne ahhoz, hogy kihívjuk magunk ellen.

A szomorúsággal gyászolunk. A sírással kiadott könnyek tisztítanak, de nem csak a veszteségeinket gyászoljuk meg a szomorúság megélésével, hanem energiáinkat is felszabadítjuk. Fontos megérteni azt, hogy a ki nem fejezett, fel nem oldott, gyakorlatilag befagyasztott energia, önmagát állandóan megpróbálja majd felszabadítani. Ha nem merünk, tudunk szomorúnak lenni, képtelenek vagyunk gyászolni, akkor a lezáratlan múltból újra és újra arcon fognak csapni a saját nyomorúságunk és sérüléseink. Hogyan? Egészséges gyász hiányában is kifejeződnek ezek az érzelmek, csak épp abnormális viselkedés formájában nyilvánulnak meg. Ezt nevezzük kiélésnek.

A kiélés vagy más szóval újrajátszás az egyik legdestruktívabb, legkárosabb mód, ahogy a sérült belső énünk szabotálja a felnőttkori életünket, boldogságunkat.

A múltból származó feloldatlan negatív érzelmi energia egyetlen lehetséges megnyilvánulási módja gyakorlatilag a kiélés.

Nézzünk egy sajnos nagyon általános és gyakori példát. A gyermek erőszakot lát otthon (akár csak verbális) szülei között. Végigkíséri gyermekkorát, rémületben van, tehetetlen és bár elsőre úgy tűnhet, ő csak tanú, ez nem így van. Passzív áldozat. Beszélni nem mer róla, ezért gyámolítást sem kap senkitől. Felnőttként ez a gyermek szintén romboló, kizsákmányoló, esetleg erőszaktól sem mentes kapcsolatokban találja magát, foglalkozása valószínűleg valamilyen segítői pályán van. A múlt megismétlési kényszere hozza el azt a jelent, amiben ugyanott találjunk magunkat, mint a sérült gyermek, és a jelenben történő gyötrelmes megoldási próbálkozásokkal próbáljuk a régi sebeket is gyógyítani. Tudattalanul is újrateremtjük magunknak azokat a körülményeket, eseményeket, amelyekben egyszer sérültünk. Amíg nincs gyógyulás. Ehhez felnőtt, racionális gondolkozásra, felismerésre, önismereti munkára van szükség.

A fenti példán kívül, milyen viselkedésmódokban nyilvánulhat még meg az ’újrajátszás’?

–  erőszakosak vagyunk másokkal

–  korábbi életkorok jellemző viselkedéseibe csúszunk vissza, például duzzogás, dühkitörés

–  olyat teszünk vagy mondunk, amiről egyébként azt állítottuk soha nem tennénk vagy mondanánk

–  idealizált szülői szabályokat követünk

 

Az előbb említett példa tehát a múlt eseményeinek, körülményeinek tudattalan behívása az életünkbe. Ez azt jelenti, hogy a környezetünkben, a külvilágban kapaszkodunk ész nélkül egy valójában romboló élethelyzetbe.

Az újrajátszás másik formája, amikor a múltban elszenvedett sérüléseinket saját magunkon vezetjük le. Magunkat büntetjük ugyanúgy, mint ahogy gyermekkorunkban büntetésnek éltünk meg egy-egy eseményt, viselkedést, helyzetet. Itt tehát nem kifelé, hanem befelé indítjuk el azt a pusztító folyamatot, amitől rövid ideig, becsapva magunkat úgy érezzük, hogy enyhül a gyermekkori sérülés által okozott érzelmi blokkok szorítása.

Szeretném, ha tudnátok, hogy a feloldatlan múltbéli érzelmek előbb vagy utóbb szinte kivétel nélkül önmagunk ellen fordulnak. Gondoljunk csak bele, ha gyermekkorban például nem sírhattunk, ha szomorúak voltunk, nem lehettünk mérgesek, dühösek, vagy éppen önállóak. Hogyan jelennek meg ezek most az életünkben? Depresszió, kedvetlenség, egy helyben való toporgás, elakadások, folyamatos elégedetlenség, sikertelenség, állandó problémák, nem beszélve a komoly egészségügyi problémákról, betegségekről.  Ez a felsorolás nagyon hosszú lehetne, ezért javaslom a szüleinktől kapott gátló parancsok felismerésére és beazonosítására készített tesztünket, mely segít abban, hogy megtaláljátok, honnan is erednek a felnőttkori elakadásaitok valódi okai.

Az első részből újra magam idézve:

„Ha egy gyermek fejlődése elakad, elnyomja ez érzéseit, különösen a haragot, a sértettséget és a szeretethiányt, akkor ezek a hibás programok, blokkok felnőttkorban bármikor aktiválódhatnak, az is lehet, hogy a mindennapokban jellemző negatív személyiségtulajdonságokban nyilvánulnak meg.”

Nem szabad ámítani magunkat azzal, hogy a jelenünkben megjelenő problémáink a jelenünkben is gyökereznek. Tudat alatt hibás programokat működtetünk, melyek a gyermeki énünk sérülései valójában. Sérült gyermeki énünk szabotálja a boldogságunkat!

Még ma kezdj hozzá az önmunkához, segítségedre lehetnek önismereti tesztjeink, írásaink, ha pedig személyesen kérnél segítséget, gyere el egy személyes konzultációra! Mert sosem vagy egyedül! 🙂

[ulp id='9hyAtCT2guLECPWK']

Gyermekkori sérülések kialakulása – Nárcizmus

Gyermekkori sérülések kialakulása – Nárcizmus

Személyiségfejlesztés

Válasz a gyermekkori feltétel nélküli szeretet hiányára

Ebben a sorozatunkban sorra vesszük, hogy a gyermekkori lelki fejlődésbeli rendellenességek milyen hibás felnőttkori viselkedés és személyiség jegyeket indikálnak. Be kell látni: sérült szülő sérült gyermeket nevel.

Ha egy gyermek fejlődése elakad, elnyomja az érzéseit, különösen a haragot, a sértettséget és a szeretethiányt, akkor ezek a hibás programok, blokkok felnőttkorban bármikor aktiválódhatnak, az is lehet, hogy a mindennapokban jellemző negatív személyiségtulajdonságokban nyilvánulnak meg. Tehát mondhatjuk, hogy a gyermekkorban megsérült, sebzett belső én zavarja össze és nehezíti meg az életet, a felnőtt viselkedésedet.

De hogyan is szabotálhatja boldogságunkat a sérült gyermeki énünk? A gyermekkori zavarok kialakulása sorozatunkban erre adjuk meg a választ és sorra vesszük azokat a lehetőségeket, módokat, melyek megmutatják a sérülések okát és következményét.

A nárcizmus

Abban biztosan mindannyian egyetértünk, hogy minden kisgyermeknek szüksége van a feltétel nélküli szeretetre. A biztonság, a támogatás, az elfogadás az egészséges testi-szellemi-lelki fejlődés alapjai. A szülő feladata éreztetni a gyermekkel, hogy minden része szeretetre méltó, fontos. Gyermekkorban szükségünk van arra, hogy érezzük és tudjuk, hogy bármilyen körülmények között, bármikor számíthatunk, támaszkodhatunk szüleinkre, szeretetük határtalan és nem függ semmitől, hogy fontosak vagyunk és komolyan vesznek minket.

Most biztosan olyat fogok mondani, amin meglepődtök.

Ezek az egészséges nárcisztikus igényeink. Ha a fent felsoroltak közül valami nincs jelen, legyen az biztonság, szeretet, elfogadás, akkor a nárcisztikus igényeitől megfosztott gyermek állandó szeretet és figyelem iránti vággyal fertőzi meg a felnőtt ént.

Nagyon nyilvánvaló, hogy gyermekkori sérülésünk teszi tönkre felnőtt kapcsolatainkat, hiszen az érzelmekre és odafigyelésre irányuló kielégíthetetlen vágy miatt bármennyi szeretetet érkezik, sosem lesz elég. Valójában ezek egy gyermek igényei, amik függőségi igények, hiszen kisgyermekkorban a szüleinkre kivétel nélkül szinte mindig szükségünk van. A függőségi igények jellemzője, hogy beteljesedése mástól függ, ez esetben a szülőktől, gondozóktól, közeli családtagoktól. Valójában tehát, amikor arról beszélünk, hogy valaki felnőttként kielégíthetetlen vággyal keresi a megbecsülést, szeretetet, elfogadást, akkor nem is a felnőtt énünk működik, hanem a bennünk élő sérült gyermeki részünk keresi az orvosságot. Azt, amit gyermekkorban nem kapott meg. Ezt csak úgy lehet helyrehozni, ha a sérült gyermeki énünket, a gyermekkorban minket ért traumákat, negatív hatásokat meggyógyítjuk.

Hogyan is jelenik ez meg felnőtt életünkben? Milyen formában nyilvánulhatnak meg egy nárcisztikusan károsodott gyermek igényei?

–   szexre és szerelemre irányuló erős szenvedélyeknek hódolnak, hogy a szeretet hiányától kialakult űrt kitöltsék, mely akár függőség formájában is jelentkezik,

–   a pénz és az anyagi javak hajszolásával a materiális világ sikerei adják meg számukra az értékesség érzését,

–   mindig olyan tökéletes társat, szeretőt keresnek, aki minden igényüket kielégíti,

–   szinte kivétel nélkül minden kapcsolatban csalódnak,

–   lételemük a teljesítés, hiszen szükségük van a folyamatos elismerésre, csodálatra,

–   saját gyermekeiket is arra használják, hogy nárcisztikus igényeiket kielégítsék, tehát gyermekeiktől próbálják megkapni azt a szeretetet és tiszteletet, amit ők maguk nem kaptak meg gyermekkorukban,

–   a csodálatukhoz mindig szükségük van nézőközönségre, akik mondják is neki, hogy csodálatos és mennyire nagyszerű.

Most biztosan néhányan sérült önmagatokra ismertetek, vagy meglátjátok társaitokban a sérülést. Esetleg érzékeled gyermeked problémáját, és vissza tudsz tekinteni arra az időszakra, amikor ő sérülhetett.

Semmi baj!

Ez az első lépcső, hiszen a probléma felismerése után már csak egy elhatározásra van szükség, egy elköteleződésre az önmunka és a fejlődés felé, nem csak azért, hogy könnyedebb és boldogabb életet élj, hanem azért is, hogy szülőként, társként, barátként magasabb minőségben működj.

Mi már tudjuk a megoldást is, amivel gyermeked és magad sérüléseit orvosolni tudod, nagyon vártuk, hogy megoszthassuk veled is! Hiszen még egy ilyen masszívnak tartott nárcisztikus állapotból is ki lehet kerülni.

Ha szeretnéd saját gyermekkorodat vagy gyermekedet meggyógyítani, jelentkezz bátran Újrahangolás® tréningünkre vagy egyéni konzultációra, ahol az Újrahangolás® módszerével eszközt és megoldást adunk neked. Az Újrahangolás®-ról ebben a cikkünkben szedtük össze az 5 legfontosabb tudnivalót, kattints ide.

Az Újrahangolás® egy forradalmian új elengedési technika. A pszichológia, a spiritualitás és coaching összeolvadásából megszületett egyedi eszköz és módszertan, amellyel könnyen és gyorsan tudod megoldani az elakadásaidat és felépíteni az új énedet, önmagad. Nagyon hatékonyan használható gyermekeknél is.

Következő cikkünkben gyermeki énünk egy másik sérülését és jelen életünkben történő megnyilvánulását vesszük nagyító alá. Ez pedig a ko-dependencia, a másoktól való függés.

[ulp id='9hyAtCT2guLECPWK']