A gyermekkori viselkedési zavarokról
Nincs könnyű dolga a szülőknek a viselkedési eltérések felismerésében: egy gyerek izeg-mozog, minden érdekli. Ráadásul korunkban nagyon nehéz elkerülni, hogy ne érje túl sok inger, amikre reagálnia kell, ne akadjon rá a tabletre, a telefonra. Sokféleképpen megnyilvánulhat a gyerekünk, de honnan tudjuk, hogy mikor kell szakemberhez fordulnunk, mi az, ami például már „nem csak egy kis hiszti”?
Nem kell elkeseredni, ha nem vágjuk rá a kérdésre egyből a választ, mert most abban segítünk, hogyan vehetjük észre, ha a gyerekünk viselkedési zavarral küzd.
Figyeljünk a kirívó viselkedésre!
A magatartászavarok hátterében legtöbb esetben kezelhető dolgok állnak, és egy gyereknél azért jelentkezik valamelyik a sok közül, mert az átlagtól eltérő viselkedésével igyekszik felhívni magára a figyelmet.
Vannak gyerekek, akik nagyon bezárkóznak és elhúzódnak kortársaiktól, vagy épp dühkitörések gyötrik őket és esetleg durván viselkednek a többiekkel. A szélsőségeket meg kell látnunk és be kell ismernünk, és nem ráfogni a hisztire.
Mindent viszonyítsunk a gyerek alapvető személyiségéhez!
A „normálistól” való kilengésnél mindig arra figyeljünk, hogy a saját gyerekünk alap személyiségjegyeihez képest kell mérlegelnünk az intő jeleket. Ha például nagyon társasági lény, viszont hirtelen zárkózottá válik, és nem akar részt venni a közösségi életben, akkor valami olyan változás történt, ami megviseli őt.
Igyekezzünk okosak lenni a megelőzésben és a kezelésben is!
A szülői szeretet a legjobb gyógyír, ami a gyerek életének kezdeti időszakában a legfontosabb. Öleljük, pusziljuk, biztassuk őt minél többet, hogy kiegyensúlyozott legyen.
A szeretet hiányát vagy a bizonytalanság érzetet nagyon nehéz feldolgoznia egy gyereknek – de még egy felnőtt számára is kihívást jelent –, ezért egyértelműen negatívan hat ki a viselkedésre a feszültség, a stressz, és egyértelműen egy változó élethelyzet is. Természetesen a gyerek lelki küszködése a szülőkre is kihatással van, tehát lassan kialakul egy ördögi kör, ahol már senkinek sem jó. Az összezártáság – kifejezetten a jelenlegi krízishelyetben – ezeket a tüneteket csak felerősíti, főleg, ha egyáltalán nincs kezelve.
Ha változást veszünk észre gyerekünk viselkedésében –nem apró és nem rövid ideig tartó jeleket– , akkor szükség lehet szakember segítségére a megoldáshoz. Fontos, hogy ha erős kilengést tapasztalunk, akkor mielőbb forduljunk pszichológushoz, terapeutához, hogy gyorsan segíthessünk a számára is nagyon nehéz időszak lerövidítésében és probléma megoldásában.