Az égben tervezett dolgok leszületésünkkor elhalványulnak, elfelejtődnek, a függöny ezen oldalán, itt a Földön, alig- alig érzékelhetőek. Szerencse persze a kivételeseknek.
A felejtés fátylát hordva ugyanakkor mostanában egyre többen ébredeznek, hogy a kérdést feltegyék: miért születtem le? Mi a feladatom? Mit kell vajon megtanulnom?
Mielőbb kezded a magaddal való munkát, annál messzebb jutsz benne, és annál kevesebb nehéz ill. feleslegesen ismétlődő élményt kell átélned – persze csak ha jó, hatékony módszereket tanulsz vagy sajátítasz el.
– Túljutni a szülői hatásokon. Ez olykor komoly pszichológiai program is, hogy letegyük végre szüleink hitrendszerét, programjait, a generációk örökségét.
– A gyermeknevelésen keresztül a gyermekek tükröt mutatnak nekünk, a tükörben saját személyiségünket láthatjuk meg, annak csúnyább, rejtett árnyait is. A gyermeknevelési jelenetek (és kudarcaink) mutatják meg, miben kell még fejlődnünk, miket kell magunkban megoldanunk, mik a hiányosságaink, korlátaink.
– A párkapcsolat nagy megélései is ebben a szakaszban vannak, próbákkal együtt, hogy képes-e az egyén felelősséget vállalni és jól „megcsinálni” családját, azaz a közösséget, melyet létrehozott, vagy éppen menekülőre fogja.
Egyre többen ismerik fel ennek a kornak a csodáit, és kezdenek tanulni.
