Újrahangolás® – Gátló parancsok oldása hanganyaggal

Megkapta gyermeked, ha

• önbizalomhiányos, sok esetben szorongó;
• gyakran nem meri a vágyait kinyilvánítani;
• volt már öngyilkossági gondolata, esetleg kísérlete;
• azt tapasztalod, hogy egyes esetekben indokolatlanul szomorú, elkeseredett;
• elhangzottak olyan mondatok részedről, hogy „bárcsak ne születtél volna meg”, „ezért megöllek”, „öngyilkos leszek”; 
• nem vártad megszületését, nem örültél, mikor megfogant, esetleg azon gondolkodtál, hogy elveteted;
• eredetileg más terveid voltak, nem gyermeked megszületése (pl.: sulit elvégezni, lakást szerezni előbb, utazás:  „ha nem lettél volna, akkor mehettem volna…”);
• megszületése előtt az édesanyának volt már abortusza (mindegy, hogy spontán vagy művi);
• az édesanya majdnem belehalt a szülésbe, vagy nagy fájdalmai voltak, és ezt az információt megosztotta vele.

Megkapta gyermeked, ha

• a várthoz képest ellenkező nemű gyerek lett. Kifejeződhet a névválasztásban is (pl.: György – Györgyi), később öltözködésben, viselkedésben, pl.: fiús lány;
• folyamatosan összehasonlíttad valakivel (pl.: szomszéd, tesód, rokon a családban), vagy idealizáltad őt, lekicsinyíted, vagy sokszor megkapja, hogy „olyan vagy, mint az apád”;
• ugyanaz a keresztneve, mint a szülőé;
• mást akart tanulni, máshova akart suliba menni, mást szeretett volna sportolni, mint ahová terelted;
• beleszóltál pl.: az öltözködésébe, kora ellenére nem adtál lehetőséget, hogy kibontakozhasson.

Megkapta gyermeked, ha

• idegesített az, hogy túlságosan úgy viselkedik, mint egy gyerek. Iyeneket mondhattál pl.: „Túl nagy vagy már ahhoz, hogy…” vagy „Ne viselkedj gyerekesen”;
• valamelyik szülőnek a gyerekkorában nem engedték meg, hogy gyerekként viselkedjen, és ezt később saját gyermeketeknek is továbbadta (akár akaratlanul);
• depressziós vagy szigorú környezetben nevelted;
• olyan környezetben nő fel, ahol gyermekként is dolgoznia kell a földeken, állatoknál, és a munkáért lehet csak elismerést kapni;
• nehezen tud felszabadulni és élvezni az életet;
• megosztottad vele a felnőtt gondjaidat, nehézségeidet, amik gyermekként nem tartoztak volna rá, így korán belehelyezted a saját gondjaidba;
• neki kell gyermekként a kistestvére gondját viselnie;
• egyik szülő esetleg betegeskedett vagy meghalt, neki kellett beállni helyette a felnőtt teendőkbe;
• nem szabadott kimutatnia az örömét, mert te szülőként nem voltál boldog, nem tudtál kikapcsolódni, szórakozni, felszabadultan élni, csak a kötelességekre összpontosítottál.

Megkapta gyermeked, ha

• mikor beteg volt, akkor többet foglalkoztáll vele, mint általában;
• azt tapasztalod, hogy előnyként éli meg, esetleg kihasználja a betegség adta figyelmet és gondoskodást;
• úgy érzed, hogy betegségekkel próbálja kivonni magát a kötelezettségek alól.

Megkapta gyermeked, ha

• azt szeretnéd, hogy folyton melletted legyen;
• szülőként nem nőttél fel, és magadhoz akartad kötni (pl.: mama hotel is ilyen), vagy tudattalan folyamatokkal kötötted volna magad mellé (van olyan, hogy a szülő a betegséget használja erre eszközként) ;
• ilyeneket mondtál: „Ne légy szexi!” (azaz maradj lány, ne légy nő), „Mi lesz velem, ha felnősz?” Tudattalanul ezt üzented neki: „Ne hagyj el engem!”.

Megnyilvánulása: kemény munka után megbicsaklás. Pl.: a vizsgák alól valamilyen ürüggyel kimarad: betegség (akár pszichiátriai), elfelejt dolgozatot beadni, vizsga előtt pánikba kerül, halaszt, a záró dolgozatot nem teszi le stb.

Megkapta gyermeked, ha

• szülőként (akár tudattalanul) irigy voltál a képességeire, arra, amit ha megnő, el fog érni, vagy már elért.

Megnyilvánulása a felnőtt életben a folyamatos habozás, a sehova se jutás, és ennek felismerése, de meg nem változtatása.

Megkapta gyermeked, ha

• a szülőként szorongtál, pánikoltál attól, amiket tett vagy amik érhetik őt, és jobb, ha nem is csinálja.  „Csak akkor vagy biztonságban, ha nem teszel semmit.”

Megkapta gyermeked, ha

• gyakran megkérdőjelezted gyermeked kéréseit, igényeit, aztán mást is adtál neki;
• mondtad már azt saját gyermeki én-állapotodból: „Csak addig tűrlek meg magam körül, amíg tudomásul veszed, hogy te és az igényeid nem fontosak számomra.” Ezért a parancs egyik változata: „Ne kérd, amit akarsz!”;
• előfordult, hogy időhiányra hivatkoztál, esetleg türelmetlenség miatt nem szakítottál rá időt.

Megkapta gyermeked, ha

• rendkívül szerény, keveset beszél, gyakran lámpalázas
• mondtad már azt neki, hogy „Te más vagy, mint a többiek” (pl.: különb, vagy nehéz gyerek, vagy félős, stb.);
• használtad már ezt a mondatot: „Mi mások vagyunk, mint a többiek”.

Megnyilvánulása: kívülállóság érzése, bűnbak szerep. Mások is magányosnak látják.

Megkapta gyermeked, ha

• elutasítottad a fizikai vagy érzelmi közelségét, ritkán érintetted meg őt vagy simogattad meg;
• olyan a család, hogy az érzelmekről nem szokás beszélni;
• sokesetben  magába zárkózik;
• elhagyta a családod az édesanya vagy az édesapa;

A szülői távolságtartások sérülései miatt a gyermek tudattalanul hozza ezt a döntést, hogy ne kelljen átélnie az elutasítás fájdalmát.

A „Senkiben se bízz meg!” a „Ne légy közel” parancs egyik fajtája. „Érzelmileg és testileg is távol maradok tőled, hogy megvédjem magamat.”

Megjelenése felnőtt korban: gyanakvás, elutasítás, erőteljes játszmázások sora a kapcsolatokban egészen a bekövetkező végleges szakításig.

Felnőtt korban is meghozható döntés, ha emocionálisan egy erőteljes, váratlan esemény bekövetkezik, amit nem képes feldolgozni.

Megkapta gyermeked, ha

• a szülőként folyamatosan lekicsinyelted a gondolkodását;
• folyamatosan értésére adtad, hogy te jobban tudod a dolgokat; 
• a tabu témákról nem akartál beszélni vele.

Felnőttkori megjelenése: zavarodottság a problémák esetén ahelyett, hogy a megoldáson gondolkodna.

Megkapta gyermeked, ha

• szülőként elfojtottad az érzéseidet, és ezt te mintaként mutattad gyermeked számára is;
• ő is elfojtja az érzéseit,
• észrevetted, hogy sokszor megpróbálja elfojtani az érzéseit 
• bizonyos érzelmek tiltólistán vannak, mások engedélyezettek (PL.: nem mutathatja ki a dühét, a szomorúságát, a félelmét, nem sírhat, .);
• nem érez érzéseket (Pl.:  evésproblémáknál: nem érez telítettséget, és eszik akkor is, amikor nem éhes, vagy éhes, de nem érzi, és emiatt nem is eszik.).

Variációja: „Ne érezd, amit érzek, érezd, amit én érzek!” Pl. „Éhes vagyok. Mit akarsz enni?”